Az van, hogy nagyon nem akartam autót venni, de sajnos nem tudom elkerülni, hiszen kell. És itt most nem is igazán az autózás szeretetéről van szó, hanem arról, hogy a szülői alomból való kiröppenés sajnos olyan dolgokkal jár, ami(k)re eddig nem kellett gondolnom. Például hétvégén el kell menni bevásárolni, barátokat, rokonokat kell látogatni, egyszerre több helyre kell menni, stb.
Nem akartam kocsit, mert az üzemanyagárak egyre csak emelkednek, a biztosítások sem lesznek olcsóbbak (lásd baleseti adó) és valamiért úgy érzem országunk még rengeteg extra szolgáltatást is tartogat számunkra; lesz még dugódíj, úthasználati díj, gépjárműtulajdon-adó, kereszteződés díj (ami majd a jelzőlámpák működéséért, zebrák felfestéséért felelne) és még ki tudja mi.

Az autóvétel viszont csak egy kis probléma a sokból, amikor a saját kis életedet próbálod kialakítani. Lakást kell átrendezni, felújítani, új bútorokat kell venned és ha már csinálod, nem gagyizhatod el, hiszen mégiscsak te fogsz benne élni, tökéletesnek kell lennie. Heves számolgatás után (tapéta, laminált padló, festék, bútor, kiegészítők, kellékek) kiderül, hogy az autóra szánható összeg nagyjából félmillió jó, magyar forintot tesz ki.

Kocsit csak japánt, így a szóba jöhető márkák: Mazda, Toyota, Mitsubishi, Honda, Suzuki.
Olyan kocsi kell, ami megbízható, szervizigénytelen, normális, tervezett 5-6 évig  még autó, de mégis nézzen ki jól! Ezen utolsó érvnél rögtön kihullott a Suzuki, a Toyota és a III-as Lancer kivételével a Mitsu is. A magyar használtautó-piac viszont rengeteg hulladékot tartalmaz. Amelyik Honda nem volt agyonütve az szét van rohadva, vagy valami őrületes bal oldala amerikai, jobb oldala európai kombóban kapható.

Maradt a Mazda. 323f-et néztem, mert a keret nélküli oldalablak nagyon vonz és valami szebb kerékkel igen sokat dobhat az amúgy időtálló formán.
1994-98-ig gyártották ezt a formát, de sajnos ezekből is csak összegányolt darabok találhatóak ezen értékben.
Létezik megkímélt, kiválónak tűnő darab, de az korához képest irreálisan magas áron van.

Arra jutottam, hogy dobnom kell a stílust és a megjelenést. Egy napon nézegettem a használt autó kínálatot és rábukkantam a tökéletes vételre. Egy '97-es Toyota Corolla 160 ezer kilóméterrel, végig vezetett szervizkönyvvel, évi 8 ezres futásteljesítménnyel, Linea Terra felszereltséggel. ABS, klíma, lufi, két villanyablak és az elnyűhetetlen 4E-FE motor a maga 6 literes fogyasztásával, 450 ezerért.

Az autó 13 évig volt az idős úrnál, akinél új autó megléte miatt vált eladóvá.
Minden tartozék megvan hozzá a kezelési könyvtől a pótkerék fedő falap leszorítójáig. Másfél év műszakival, négy új gumival, jó kuplunggal, jéghideg klímával, koppanásmentes futóművel, csendes motorral, gyakorlatilag költségmentesen. Egyetlen dolog nem működik benne: az őskövület rádiósmagnó. Kiváló teszkós dísztárcsákkal, igazi anti-csajozós, bevásárolni járós, nagypapiszedán.
A helyzet viszont az, hogy minél többet ülök benne, annál jobban szeretem. Fel kellett áldozni a stílust, a jó megjelenést és a fiatalságot az ésszerűség és a spórolás jegyében, de úgy érzem jó vételt csináltam.
Természetesen igyekszem majd kicsit "otthonosabbá" varázsolni, a külsőt és belteret, de egyenlőre most fontosabb az otthonépítés. Ha pedig a terheket letudtuk, akkor benevezünk majd valami stílusos járműre is!

Képet majd gyártok, csak még nem volt érkezésem normálisat fotózni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.